A Csillagponton jártunk

Az egy négyzetkilométerre eső református lelkészek, vallástanárok, keresztyén pedagógusok számának tekintetében valószínűleg világelső lehetett az Agrár campusa július 23-27. között. Így természetes, hogy nem hagytuk ki a lehetőséget egyetemünk volt hallgatóival való találkozásra. Néhány nap alatt húsznál több volt diákunkkal beszélgethettem. Részben formális keretek között, az egyetem sátrához invitálva őket egy volt hallgatótársaikkal való találkozásra, részben  a Csillagpont forgatagában összefutva, egymásnak megörülve válthattunk néhány mondatot egymással. Arra voltam kíváncsi, hogy utólag visszagondolva mit tartanak a legjellemzőbbnek egyetemünkre, mi az, ami a legjobb volt, amire a legszebb emlékként tekintenek vissza, mi az, amit nem szerettek felsőfokú tanulmányaik alatt.

A válaszok meglepően egybehangzottak. Függetlenül attól, hogy lelkész vagy tanítós, az integráció előtt, közben vagy után volt a DRHE vagy a KFRTKF hallgatója, nagyon hasonló kép bontakozott ki a visszaemlékezésekből. A leginkább jellemző, egyben sokak szerint a legjobb is a közvetlenség, családias légkör, a személyes emberi kapcsolatok voltak. Az a védettség, biztonság, számon tartottság tudata, amely annyira fontos elkerülve a szülői házból érettségit követően. Ugyanakkor ez az életközösség nemcsak azt eredményezte, hogy életre szóló barátságok születtek, formálódtak, erősödtek meg, de egyfajta burok is kialakult, amely izolált a külvilágtól. Végzés után kikerülve a biztonságot nyújtó falak közül, nehéz volt az átállás. Többen említettek pozitívumként olyan tanáregyéniségeket, akik személyes példájukkal adtak mintát, követendő példát tanítványaik számára. A családias közösség mellett a hely szelleme, méltóságteljes légköre által adott tartást emelték ki többen. Disznóvágások a Maróthy Kollégiumban, sok-sok beszélgetés, hangulatos bulik. Egyetemistaként, huszonéves korban természetes a kritikus beállítódás, de utólag már jól látható, amit az egyik alumni tagunk így fogalmazott meg: „Sokkal több volt a lehetőség az egyetemen és a városban is, mint ahogy mi akkor, belülről láttuk.”

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: